MONGOL ÉS MAGYAR PÁSZTOROK ÖKOLÓGIAI TUDÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA
Idén ismét Mongóliában jártunk, ahol mongol pásztorok hagyományos ökológiai tudását vizsgáltuk. Mintaterületünk a Hövszgöl-tótól délre, Bajandzurh és Arbulag járások határán, a Hűvös-Gilád völgyében található. E helyszínt tudatosan választottuk: az erdőssztyepp-övben fekszik, és sok közös tulajdonsága van hortobágyi és gyimesi kutatási helyszíneinkkel.
Az etnoökológiai vizsgálatok során a mongol pásztorok növény- és állatismeretét, a folktaxonok népi taxonómiáját, a főbb élőhelyekhez, ökoszisztémákhoz kapcsolódó ismereteit, valamint a még sok elemében hagyományos legeltető gazdálkodást, az erőforrások, ill. a természet védelmét vetjük össze a hazai pásztorok és gazdálkodók hagyományos ökológiai tudásával és gazdálkodásával.
Házigazdánk (Irdincogt, középen), családja és kutatócsoportunk
A jobb oldali jurta volt a szállásunk. Reggel 3, délután 26 fok volt. A gyepek sárgás színe jól mutatja, hogy sajnos ott is aszállyal indított az év - Fotó: Molnár Ábel
Interjúzás terepen: Dzsigé láma szerint a barognak (Carex spp.) öt népi taxonja van, meg is mutatta őket; a Rumex acetosa érdekesen kétnevű: Irdincogt levelét bárányfülnek hívja, virágzatának neve viszont szarvasagancs - Fotó: Molnár Ábel
Három fontos növényfaj: a batól (Festuca lenensis) a legjobb legelőfű; a mihér (mong. mexeer) öt népi taxonjának (a képen Bistorta alopecuroides) gyökereit a mihér-egér föld alatti raktáraiból gyűjtik a helyiek, és lisztté őrölve használják; a szépséges cágán tümsz (mong. cagaan töms, magyar jelentése fehér krumpli, Lilium pumilum) pedig fontos gyógynövény - Fotó: Molnár Ábel, utóbbi fénykép: Babai Dániel
A Hűvös-Gilád-völgye elsősorban nyári legelő. Szántók, települések, ültetvények és műutak nincsenek, júniustól szeptemberig juhok, kecskék, marhák, lovak és jakok százai, ezrei járják a máig fajgazdag hegyi rétsztyeppeket, zsombékosokat, patakpartokat - Fotó: Molnár Ábel
Szibériai vörösfenyőből (Larix sibirica) álló őserdő. Furcsa módon a sok fekvő holtfa mellett kevés az álló holtfa. A fák vélhetően „élve halnak meg”, azaz dőlnek ki talán hótörésben, széldöntésben. A legidősebb fák 300–450 évesek, a rövid tenyészidőszak miatt törzsátmérőjük mégis alig 50–70 cm - Fotó: Molnár Ábel
Néhány egyéb csemege: alpesi pocoknyúl, füttyentő hosszúfarkú ürge, barátkeselyű fészke kézközelből, havasi fülespacsirta, adult szakállas saskeselyű és kövirigó - Ulicsni Viktor felvételei, az ürge Molnár Ábel, a kövirigó Babai Dániel felvétele.
A teljes szöveges beszámoló az alább letölthető, mellékelt dokumentumban olvasható.
