Kutatásunk célja, hogy ritkaságszámba menő terepi kísérletek révén ismereteket gyűjtsünk az élőhelyek fennmaradását lehetővé tevő tájhasználati módokról. Az emberiség tájátalakító tevékenysége révén a természetes élőhelyek leromlásával és pusztulásával drámaian megváltoznak az életközösségek. A fenntartható tájhasználat tervezéséhez nélkülözhetetlen a gazdálkodási mód, a természeti erőforrások, a biodiverzitás és az ökoszisztéma funkciók/szolgáltatások közötti összefüggések tudományos feltárása.
A kutatás során nagy térbeli léptéken, terepi kísérletek alkalmazásával felmérjük a tájhasználat különböző módjainak hatását a vízi és szárazföldi életközösségekre. A főbb vizsgált tájhasználati változók a fakitermelési módok (erdők), a legeltetés és kaszálás (gyepek), valamint a mezőgazdasági eredetű tápanyag-terhelés (vizes élőhelyek) lesznek. A kísérletek kiemelkedőek, mivel Európában egyedülálló térléptéken vizsgálnak többféle beavatkozást kontrollált terepi kísérletekben párhuzamosan több élőhelyi jellemzőre, több élőlénycsoportra és ökológiai folyamatra (multitaxon & multifunctional approach).
Terepi kísérletek és megfigyeléseken alapuló vizsgálatok alapján kutatjuk a kölünböző erdőgazdálkodási módok hatását az erdők biodiverzitására, termőhelyére és felújulására. Kutatásainkkal hozzá kívánunk járulni az ökológiailag is fenntartható erdőgazdálkodás és a természetvédelmi erdőkezelés megalapozásához.
A legfontosabb tájhasználati módok füves élőhelyek állatközösségeire gyakorolt hatásait vizsgáljuk terepi kísérletekkel és megfigyelésekkel. Többféle tájhasználati mód (kaszálás, legeltetés, égetés) hatását egy intenzitási gradiens (intenzív és extenzív szántóművelés; degradált, restaurált, természetközeli gyepek; természetes szikes és löszös gyepek kaszálása és legeltetése) mentén és egy nedvességi gradiens (száraz löszgyepek, szikes gyepek, időszakosan vízzel borított rétek és szikes mocsarak) mentén végezzük több állatcsoport (ízeltlábúak, kétéltűek, madarak, kisemlősök) esetén. A vizsgálat a természetvédelmi gyakorlat számára közvetlenül alkalmazható ismereteket eredményez és megalapozza a közösségek szerveződésének (5.2.) és az ökoszisztéma-funkciók és szolgáltatások (6.) részletes vizsgálatát.
A szélsőséges vízszint ingadozás, a betöményedés, a kiszáradás, a hőmérséklet és a páratartalom hatása felszíni vizek rögzült és planktonikus gerinctelen állatvilágra és a halak embrionális fejlődésére.
Terepi megfigyelések keretében vizsgáljuk az emberi természetátalakító tevékenységek hatását vízi élőlényközösségek szerveződésére. Összehasonlítjuk a halközösségek sokféleségét különböző tájhasználatú területeken átfolyó vízfolyásokban, így pl. természetvédelmi, mezőgazdasági művelés alatt álló és urban területeken. Döntést segítő optimalizációs modellt dolgozunk ki a vízfolyások biológiai integritásának, konnektivitási kapcsolatainak és a különböző ökoszisztéma szolgáltatások optimális fenntartásának vízgyűjtő léptékű tervezéséhez.
